Madárodúk, odútípusok

Először azt kell eldönteni, milyen madárnak szeretnénk otthont biztosítani, mivel a különböző méretű és életmódot folytató fajok más-más odúkat foglalnak el.

A-típusú madárodú, más néven kisodú. A kék cinege a barátcinege és a fenyves-cinege számára kialakított odútípus. Hazánkban kísérletezték ki, alkalmazását kifejezetten a mesterséges fészekodvakban is szívesen megtelepedő házi verebek és mezei verebek kizárása érdekében javasolja a szakirodalom. A 25 mm átmérőjű bejárati nyíláson a verebek nem férnek be, így csak a kisebb testű cinege-fajok tudnak beköltözni.

B-típusú madárodú, a legelterjedtebben alkalmazott mesterséges fészekodú-típus. 32 mm-es és 46 mm-es röpnyílással készülhet. A szűkebb röpnyílású változat alkalmas a széncinege, az örvös légykapó, a kormos légykapó, a csuszka számára. Az "A" típusú odú használható a kék cinege és a barátcinege megtelepítésére is. A 46 mm-es változat ezeken kívül a nyaktekercs és a seregély költésére is alkalmas. A deszkából készült "B" típusú odúkban a harkályok, elsősorban a nagy fakopáncs is fészkelhetnek, azonban azok az odú nyílását igényeik szerint kitágítják. Erdei környezetben rendszeresen elfoglalhatják a pelefélék, különösen a nagy pele.

C-típusú madárodú, jellemzője a téglalap alakú röpnyílás. Elsősorban az eredetileg sziklarepedésekben, vagy az eresz alatt fészkelő énekesmadarak megtelepítésére alkalmas. A házi rozsdafarkú, a kerti rozsdafarkú és a szürke légykapó, de alkalmanként a vörösbegy is elfoglalhatja. Szívesen fészkelnek benne a verebek és a cinegék is.

D-típusú madárodú, a legnagyobb méretű és a legritkábban alkalmazott speciális mesterséges madárodú. Alkalmas a búbos banka, szalakóta és a füleskuvik megtelepítésére. Más, kisebb testű odúlakó fajok is elfoglalják.
Léteznek még más madarak számára kialakított és speciális madárodúk illetve mesterséges fészkek is, melyeket itt most nem részletezünk (pl.: ragadozó-, fecske-, gólya, stb.)

A madárodúk alkalmazása

A különböző típusú mesterséges fészekodúk kifejlesztését madárvédelmi szempontok mellett a kártevők elleni biológiai védekezés indokolja, elsősorban gyümölcsöskertekben és erdőkben. Olyan helyeken alkalmazhatóak, ahol a megtelepíteni kívánt madárfajok háborítatlan költése és táplálkozási lehetőségei adottak. Ez különösen fontos az érzékeny, speciális élőhely-igényű fajok esetében.
A mesterséges madárodút stabilan fatörzshöz, falhoz, vagy oszlophoz rögzíthetjük függőleges (vagy enyhén előre döntött) helyzetben.
Az A és B típusú odvakat függesztve is kihelyezhetjük. Ekkor is ügyelni kell rá, hogy alaphelyzetben függőleges legyen és arra, hogy szeles időben, amikor kissé kileng, ne ütődhessen fatörzsnek, vagy faágnak. Továbbá a legjobb, ha a madárodú röpnyílásása K, Dk-i irányba néz. A kihelyezett fészekodúk röpnyílása mindig az uralkodó széliránynak ellentétesen álljon. Ha ezeket a helyi adottságok miatt nem tudjuk betartani, akkor az a legfontosabb, hogy ne nézzenek északi irányba a röpnyílások. Az odúk lehetőleg ne billenjenek  hátra illetve oldalra se, mert beverhet az eső.
Célszerű a mesterséges madárodút legalább 3 m-es magasságban kihelyezni és ügyelni arra, hogy fészekrabló ragadozók (pl. nyest, nyuszt, macska) könnyen ne férhessen hozzá. Kertekben, parkokban esetleg erdős területen alkalmazhatók igazán eredményesen. A fás növényzettől mentes környezetben valószínűtlen az odúlakó madárfajok megtelepedése.
Az odúk alkalmazása viszonylag gyorsan hoz eredményt, ha egy-két dolgot figyelembe veszünk. Egyik évről a másikra a madarakat megtelepíthetjük a környezetünkben.
Sokéves tapasztalatunk alapján odúnként és évenként átlagosan 12 kismadár kikelése várható, főleg széncinege, örvös légykapó, veréb, csuszka és kék cinege.
Az odútelepeink közelében működtetett etetők növelik az odúfoglalási arányt. Az etetőket ne az odúk közvetlen közelébe helyezzük, valamint az odúkba se rakjunk semmilyen fészekanyagot, mert azt a madarak maguk szerzik meg és építik be.
Az itatással nem kell foglalkoznunk egy patak mentén. Ha a patak ki nem szárad, az biztosítja a szükséges ivóvízellátását a madaraknak. Ha nincs a közelben természetes ivóvíz, ez esetben kisebb odúfoglalási arány várható. Ha az ivóvíz nagy távolságra van, meggondolandó valami mesterséges itató tavacska kialakítása is. 

Szemléletformálás

Madárodúkra azért van szükség, mert sok madárfaj nem az ágakra épített fészekben, hanem odvakban, a fák vagy sziklák üregeiben neveli a fiókáit. A természetes odvakat a fatest gombás megbetegedései, mechanikai sérülések révén alakulnak ki, vagy odúkészítő madárfajok, pl. harkályfélék alakítják ki. Ez utóbbi esetben a kéreg, a kambium, a szíjács és a geszt sérülései másodlagos behatolási kapui a farontó gombáknak, amelyek károsítják a faanyagot.
A parkokból és kertekből kivágják a korhadó, odvas fákat. A balesetek (kidőlő fák, letörő ágak) elleni védelem miatt ezeket eltávolítják.  Így a madarak nem találnak elég megfelelő költőhelyet és a favágás, vagy a rovarkár miatti vegyszeres védelem keltette zavarás, a sokkhatás és az élelem hiány miatt is elhagyják a helyet. Madárodú kihelyezésével tehát nagy segítséget nyújtunk a madaraknak, hogy azok nagyobb egyedszámmal pusztítsák a kert kártevőit és még énekükkel is kellemesebbé teszik a kert hangulatát. Ugyanakkor a környezet káros vegyszer terhelését is jelentősen csökkentjük.
Mesterséges madárodúk készen is vásárolhatóak, de csak akkor célszerű megvenni, ha azok mérete és kialakítása megfelel valamelyik, a szakirodalomban leírt alaptípusnak és időtálló anyagokból készült. Jobb és leginkább gazdaságosabb azonban a szakkönyvekben megadott méretben házilag elkészíteni.

A legnagyobb öröm az, ha a kihelyezett madárlakokat a tollas barátaink minél nagyobb számban elfoglalják. De eleinte ne keseredjünk el, ha csak éjszakázásra és nem költésre használják azokat, mert az is segíti őket a túlélésben.

Búbos banka frissen kikelt fiókája